La Mancha lovagja
Zene: Mich Leigh
Dalszövegek: Joe Darion
Szövegkönyv: Dale Wasserman
Don Quijote
( 1. változat,
musical)
( 2. változat, film)
A
kalandozás
( 1. változat, musical)
( 2. változat, film)
Az álom, mit nem láttak még ( 1. változat, musical) ( 2. változat, film) ( 3. változat, film)
A valóságról (1. változat ,musical) (2. változat, film)
Szerzetes Az írások magyarázata a szent szerzetesek feladata.
Cervantes Nem lehetünk mind szerzetesek. Isten számos úton vezeti haza fiait. A vallás is kóbor lovag.
Katona Miguel de Cervantes?
Cervantes Álom és sugallat. Igazság.
Cervantes Csak a halál ellen nincs orvosság.
Szolga A mi orvosságunk a halál.
Cervantes Lehet. Jó napot Uraim…hölgyeim. Sajnálom, hogy így nyakatokba varrtak minket. Remélem nem lesz kifogástok ellenünk. Éntőlem nem idegen az efféle környezet. Voltam már börtönben. Nem is egyszer.
Szolga Nem bizony.
Cervantes Nem bizony. Gyakorta úgy vélem maga a világ is börtön.
Szolga Méghozzá…
Cervantes Méghozzá zord börtön. Sok a kívánságunk és kevés teljesül belőle.
Cervantes: Az ellenem felhozott vádak igazak. Valóban idealista vagyok, sőt talán fanatikusan hívő is. Vallom, hogy az élet keserű óráit könnyebb elviselni azoknak, aki meg tudja látni az öröm pillanatait és nevetni is tud rajtuk.
Don Quijote (1. változat, musical)
Én olyasvalakit személyesítek meg, aki... képzeletemben él... Neve Alonso Quijana... vidéki földbirtokos, már nem fiatal. Csontos és beesett arcú... de szemében különös látomások lángolnak... Visszavonultan él és így sok ideje van az olvasásra. Rengeteget olvas, gyakran még a hajnal is rávirrad. És nagyon elbúsítja mindaz, amit olvas... hogyan bánik az ember az emberrel... Tervet sző, a legfurcsább tervet... Igazságot akar tenni, kóbor lovag módjára járva a világot. Már nem a derék, józan falusi nemes, Alonso Quijana, hanem a rettenthetetlen lovag: Don Quijote de La Mancha!
Don Quijote (2. változat, film)
Akit én megszemélyesítek úgy hívják Alonso Quijana. Vidéki úr, már nem fiatal. Elvonultan él, és rengetet olvas. Kora reggeltől késő estik bújja a könyveket. Sőt, gyakorta hajnalig, és az olvasmányok elragadják. Felköltik benne a méltatlankodást, és latolgatni kezdi, hogyan változtassa meg maga körül azt a világot amelyben a gonoszság dőzsöl, az erény pedig koldul, amelyben a csalás, a fondorlat a nagylelkűség ruháiba öltözik.
Töpreng, töpreng, töpreng, töpreng, töpreng, mígnem végtére bele nem kábul. Félre teszi a józan elme szomorú terhét, és kitűzi a célt, amelynél különösebb még sohase volt. Eltökéli, hogy kóbor lovag lesz, és a kalandozás útjára kel, hogy közben megjobbítson minden rosszat, hogy segítse a gyöngéket és a gyámoltalanokat, mindenkit, aki szükséget szenved.
Magával viszi szomszédját, Sancho Panzát. Sancho egyszerű földműves és becsületes ember, ha becsületes lehet a szegény, mert ő aztán szegény. Ő lesz a csatlósa.
Kiválaszt egy vén igáslovat, a jó Rocinantét, és paripává, tüzes csatalóvá avatja. Így elkészülvén lándzsát ragad, és nem egyszerűen Alonso Quijana, hanem a rettenthetetlen lovag Don Quijote de La Mancha.
Halld tehát, te sivár irgalmatlan világ
Ki galád amilyen csak lehet
Egy lovag lobogót bont
És bátran kiállt
Míg vaskesztyűt hajít neked
Én vagyok Don Quijote
La Mancha lovagja
A végzetem hív, s indulok
A vad szél, a Szerencse
Szárnyára vesz, úgy visz
Röptével kardom suhog
Dicső hírnévre jutok
Én Sancho, igen, Sancho
Lesem, teszem gazdám szavát
Mindvégig nagy büszkén
Vagyok csatlós és barát
Halld meg Sárkány, Boszorkány
És Bűn fia mind
Immár elveszted uralmad
Mert szent eltökéltség
Hű kardja suhint
S az erény diadalt arat
Én vagyok Don Quijote
La Mancha lovagja
A végzetem hív, s indulok
A vad szél, a Szerencse
Szárnyára vesz, úgy visz
Röptével kardom suhog
Dicső hírnévre jutok
A kalandozás (1. változat, musical)
Don Quijote: No Sancho - hogy tetszenek eme kalandok?
Sancho: Pompásan, kegyelmességed, de sajátságos, hogy a dicsőség
eme útja mennyire hasonlatos az El Tobzói úthoz, ott, ahol olcsón adják a
csirkét.
Don Quijote Látom járatlan vagy a kalandozásban. Barátom, a szépség
bennünk él, s tőlünk függ, mit látunk szépnek. Várj csak, csodás
látványban lesz még részed.
Sancho Mi lesz az?
Don Quijote Látsz majd lovagokat varázslókat, boszorkákat és
végtelen vadak hatalmas sorát
Sancho Elég veszélyesen hangzik.
Don Quijote Mert valóban azok. S a legveszélyesebb mind között az,
aki vezeti őket.
Sancho És az ki?
Don Quijote A Nagy Mágus. Óvakodj tőle, Sancho... Elméje jéghideg,
lelke fonnyadt. Szemei gonosz kis lámpások és léptei nyomán elüszkösödik a
föld. De hiszem, hogy eljön a nap, midőn majd szembekerülünk... és akkor!
Sancho Azért ne jöjjön ki a béketűrésből kegyelmességed. Ahogy
mondani szoktam: türelem rózsát terem.
Don Quijote Soha nem fogysz ki a közmondásaidból?
Sancho Nem én. Együtt születtem velük Ahogy mondani szoktam...
Don Quijote Hah!
Sancho Mi az?
Don Quijote Mióta járjuk a világot?
Sancho Jó két perce.
Don Quijote És máris egyenlőtlen, ám hősi küzdelembe keveredem.
Sancho Milyen küzdelembe?
Don Quijote Nem látod? Gonosz. indulatú óriás szörnyeteg.
Sancho Milyen szörnyeteg?
Don Quijote Négykarú óriás fejedelem, Matagóger - így nevezem,
Csupa bűn és veszedelem.
Sancho Nem szánalmas ez?
Don Quijote Gyarló óriás, védd magad, Tested csak por marad.
Sancho Ne, ne, uram, esküszöm feleségem fekete bajuszkájára, nem
óriás, hanem...
A kalandozás (2. változat, film)
Don Quijote Nahát Sancho! Ízlik a kalandozás?
Sancho Ó szerfelett nagyuram. Csak egy a különös.
Don Quijote Mi?
Sancho Ez a dicsőséghez vezető út pont olyan mint az El Tobosoba menő, ahol olcsó a csirke.
Don Quijote Meglátszik, hogy járatlan vagy a kalandozásban. Nemsoká bámulatos dolgokat fogsz látni.
Sancho Miféléket?
Don Quijote Lovagokat és léhűtőket, banyát, boszorkányt, sereget, amelynek sehol sem szakad vége.
Sancho Ijesztően hangzik.
Don Quijote Ijesztő is. De egyvalaki mindennél veszélyesebb.
Sancho Ki?
Don Quijote A nagy varázsló.
Sancho A nagy varázsló?
Don Quijote Igen. Óvakodjál tőle! Elméje fagyos, lelke kiszáradt. Szeme sátáni szerkezet, és ahová lép üszkös lesz a föld. Ám egy napon szemtől szembe kerülök vele, és akkor…
Sancho Kár izgalomba jönnöd nagyuram. Mindig mondom: nem eszik olyan forrón a kását ahogy fő…
Don Quijote Közmondás.
Sancho Az.
Don Quijote Közmondás közmondás hátán. Sose fogysz ki belőlük.
Sancho Nem én. Tele van velük a tarsolyom. Mindig mondom…
Don Quijote Jézus segíts!
Sancho Jaj! Csak nem ő az?
Don Quijote Ki?
Sancho A nagy varázsló.
Don Quijote Hát nem látod?
Sancho Mit?
Don Quijote Azt az óriást, a gyalázatos fajtából. Most én szembeszállok vele.
Sancho Az egy szélmalom.
Don Quijote Óriás.
Sancho Szélmalom.
Don Quijote Óriás.
Sancho Szélmalom.
Don Quijote Óriás. Nem látod négy hatalmas karját, és az örvényt körülötte?
Sancho Óriás?!
Don Quijote Az bizony. Mennyi ideje, hogy útra keltünk?
Sancho Úgy két perce.
Don Quijote És máris? De vállalom az egyenlőtlen harcot! Hah, te gyáva szörnyeteg! Fékezd meg lábad, remegését! Készülj a viadalra!
Sancho Nagyuram! A feleségem fekete bajuszára esküszöm, ez nem óriás.
Don Quijote Előre!
Sancho Várjál meg nagyuram!
Az álom, mit nem láttak még( 1. változat)
/Don Quijote lándzsával a kezében fel-alá járkál/
Don Quijote /Megáll/ Vajon hogy írják le az eljövendő költők a történelmi éjszakát? /pózba vágja magát/
A nap már nyugovóra tért. La Mancha kapui és erkélyei sötéten álltak az éjben, Don Quijote pedig a hatalmas kastély udvarán kimért léptekkel és fennkölt arccal virrasztott. (hallja hangjának dagályosságát és szégyenkezve lehajtja fejét)
Ó, üres hencegő.
Éppen ezen a gyönyörű éjen tör rád a hiúság!
Nem, Don Quijote, lélegezd be az élet levegőjét és élj, ahogyan kell.
Ne mondj magadénak semmi mást, csak a lelked,
ne azt szeresd, ami vagy, csak amivé válhatsz.
Ne hajszold az élvezeteket, mert vesztedre utoléred őket.
Előre nézz, a tavalyi fészekben nincsenek idei fiókák.
Hidd, hogy élni érdemes,
Hidd, hogy legyőzöd a bűnt, a gonoszt!
a férfiakat tiszteld, légy udvarias a nőkhöz,
Élj elhivatottan őérte...
... akit Dulcineának hívnak.
Aldonza Miért nevezel így?
Don Quijote Úrnőm.
Aldonza Kelj már föl! Mért nevezel így?
Don Quijote Mert e név tiéd.
Aldonza Az én nevem Aldonza.
Don Quijote Én ismerlek, Úrnőm.
Aldonza Aldonzának hívnak, azt hiszem, mégsem ismersz.
Don Quijote Mindig is ismertelek. Erényedet, lelked nemességét, szépségedet.
Aldonza Nézz meg így!
Don Quijote Az én szívem mindig gyönyörűnek lát.
Aldonza Szíved nem sok nőt láthatott.
Don Quijote Mindet, úrnőm. A nő a férfi célja, a fény, mely léptét irányítja. A nő a dicsőség maga.
Aldonza Mit akarsz?
Don Quijote Semmit.
Aldonza Hazudsz .
Don Quijote Megérdemeltem. Azt kérem hölgyemtől...
Aldonza Na végre kinyögi.
Don Quijote ... hogy szolgálhassalak. Hogy szívemben hordhassam képedet, neked ajánljam győzelmeimet és hogy téged szólítsalak, ha legyőznének. És hogy életemet teérted, Dulcinea csodás nevéért áldozhassam föl.
Aldonza Mennem kell. Pedro vár rám... /hevesen/ Minek csinálja ezt?
Don Quijote Mit, úrnőm?
Aldonza Ezt a sok nevetséges micsodát.
Don Quijote Csak azért, hogy ebbe a sötét világba belopjak egy szikra reményt.
Aldonza A világ szemétdomb, mi meg férgek vagyunk.
Don Quijote Lelked mélyén te is tudod, hogy ez nem így van.
Aldonza Ami az én lelkemben van, az csak a pokolra juttat...de Senor Don Quijote mért teszi ki magát ilyen vereségnek?
Don Quijote Győzelem, vereség, mit számít ez?
Aldonza Akkor mi számít?
Don Quijote A hivatás.
Aldonza Hivatás! /köp és elindul, majd visszajön?.
?Neked - mit jelent az, hogy hivatás?
Don Quijote
Az álom, mit nem láttak még,
És győzni, hol nem győztek még,
A bánatot eltűrni némán,
S ott járni, hol nem jártak még,
Ha vágyad nem elérhető, de látod a távoli célt:
A lélek, csak az segít tovább, megnyílik a csillagos ég,
Törvényem ez, ezt követem én,
Ha nincsen már remény, a hitem, az él,
Az vezet tovább, ki-ki előre néz, annak, bármilyen göröngyös útja van, nem lesz nehéz
Bízom hát, mert ki céljához hű,
Tudja, hogy merre lép,
Arra glória nem vár talán,
Csak egy csöpp békesség.
Ha talán jobb lesz így a világ,
Nem volt értelem nélkül a lét,
És vérem nem hiába hullott,
elértem a távoli célt.
Aldonza Egyszer, csak egyszer lásson olyannak, amilyen vagyok.
Don Quijote Hercegnőm, én csak szépséget látok, tisztaságot, a titokzatos Dulcineát. Minden igazi férfi vágyát.
Az álom, mit nem láttak még( 2. változat)
Don Quijote Vajh az utókornak mint marad fenn ez éj? A nap nyugovóra tért, alszik a város, Don Quijote fennkölt arccal virrasztott a várudvarban.
Ó! Üres hencegő! Mily hiúság, épp ezen az éjszakán! Nem! Don Quijote arra gondolj milyen lehetne az élet.
Ne mondj magadnak semmit csak a lelked
Ne jelen magad szeresd, hanem amivé válhatsz
Ne hajszold a gyönyört, mert még rabja leszel
Előre tekints, késő bánat ebgondolat
Légy igazságos a férfival, udvarias a nővel
Lebegjen szemed előtt ki a hőstettek ihletője. Dulcinea!
Dulcinea Álljon fel!
Don Quijote Úrnőm!
Dulcinea Miért hív így?
Don Quijote Mert ez a neved.
Dulcinea Az én nevem Aldonza.
Don Quijote Jól ismerlek Úrnőm.
Dulcinea Egyáltalán nem ismer.
Don Quijote Mindig is ismertem nemes lelkedet. A szívemmel látok.
Dulcinea A szíve nem sokat tudhat a nőkről.
Don Quijote Mindent Úrnőm. A Nő a férfi lelke. A fény mi útját beragyogja. A Nő a dicsőség maga.
Dulcinea Mit akar tőlem?
Don Quijote Semmit.
Dulcinea Hazudik!
Don Quijote Megérdemlem a dorgálást. Azt kérem a Hölgyemtől…
Dulcinea Na ugye!
Don Quijote … hogy szolgálhassam, szívemben hordhassam képét. Neki ajánlhassam győzelmeim és szólíthassam a bajban. És ha elesnék, életemet Dulcineáért áldozhassam.
Dulcinea Mennem kell Pedro vár. Minek csinálja ezt?
Don Quijote Mit?
Dulcinea Ezt a sok nevetséges dolgot.
Don Quijote Hogy e szürke világba egy kis fényt lopjak.
Dulcinea A világ egy trágyadomb, mi meg férgek vagyunk.
Don Quijote Lelked mélyén nem így gondolkodsz.
Dulcinea Az én lelkem pokolra jut, magának meg egyszer fejét veszik.
Don Quijote Nem számít.
Dulcinea Hát mi számít?
Don Quijote Követni amit hitem diktál.
Dulcinea Ezt a hitére! Milyen hitről beszél?
Don Quijote Ami minden igaz lovag küldetése, kötelessége… Nem! Kiváltsága.
Az álom mely valóra vál.
A harc mely a győztesre vár
Tűrni a bánatot némán
Győzni, hol a bátor gyáva már
Győzni a gonosz felett
A jót imádni szerfelett
A fárad olykor a tested
Tovább a dicsőség felé
Ez hát a hitem
Törni fölfelé
Nem baj ha nincs remény
Bár néha nehéz
Csak előre nézz
Ne kérdezz, meg ne állj
Meg ne állj, soha már,
Míg el nem éred a célt
És tudom, hogyha hű maradok
Hitemhez, mely kísér
Majd e szív békésen pihen
Ha utam véget ér
És megváltozik majd e világ
Egyedül, de harcoltam én
Utolsó erővel megyek
Tovább, a dicsőség felé!
Az álom, mit nem láttak még( 3. változat)
Don Quijote Most pedig azon elmélkedem, hogy a jövedő krónikái hogyan emlékeznek majd meg erről az éjszakáról. Jóidővel azután, hogy a nap nyugovóra tért, és La Mancha árkádjai sötétbe borultak Don Quijote lankadatlan és fennkölt arccal virrasztott a méltóságteljes várkastély udvarán.
Ó! merő öntömjénezés! Legalább ma éjjel dobd el a hiúságot! Nem! Ma éjjel arról elmélkedik Don Quijote, hogy milyen legyen a jövő.
Semmi sem tiéd, csupán a lelked
Ne azt szeresd ami vagy, hanem amivé válsz
Ne hajszold az élvezeteket, mert különben vesztedre még utoléred őket
Csak előre nézz, tavalyi fészkekben nincs idei fióka
Légy igaz a férfiakhoz, nagylelkű az asszonyokhoz
Tartsd szem előtt azt a Hölgyet, akié minden tetted. Dulcineát.
Dulcinea Kelj fel onnan! Kelj fel!
Don Quijote Úrnőm!
Dulcinea Miért nevezel ezen a néven?
Don Quijote Mert a Te neved.
Dulcinea Az én nevem Aldonza.
Don Quijote Én ismerlek Hölgyem.
Dulcinea Nem hiszem, hogy ismersz.
Don Quijote Kezdettől fogva ismerlek. Szellemed nemessége és legmélyén szívemnek.
Dulcinea A te szíved nem sokat tud a nőkről.
Don Quijote Mindent tud Úrnőm. A Nő a férfi lelke. Sugár, amely utat világít. A nő dicsőség.
Dulcinea Mit akarsz tőlem?
Don Quijote Semmit.
Dulcinea Hazudsz!
Don Quijote Megérdemlem a dorgálást. Arra kérlek Úrnőm…
Dulcinea Végre kimondod.
Don Quijote Engedd meg, hogy szolgáljalak, hogy szívemben hordozhassalak, hogy Néked ajánlhassam győzelmemet, és hozzád kiálthassak vereségemben. És ha majd életemtől megválok, váljak meg tőle Dulcinea nevével az ajkamon.
Dulcinea Mennem kell, Pedro vár. Miért csinálod ezt?
Don Quijote Micsodát?
Dulcinea Nevetséges amit művelsz.
Don Quijote Én a vas világába jöttem, hogy arannyá tegyem azt.
Dulcinea A világ trágyadomb, és mi férgek vagyunk benne.
Don Quijote Nem! Úrnőm is tudja szíve mélyén.
Dulcinea Ami a szívemben van előbb utóbb a pokolra visz. Neked pedig Don Quijote előbb-utóbb elbúcsúzik nyakadtól fejed.
Don Quijote Az nem számít.
Dulcinea Hát mi számít?
Don Quijote Hogy a hivatást teljesítsem.
Dulcinea A hivatásodra! Mi az, hogy hivatás?
Don Quijote A lovagnak szolgálat, kötelesség. Nem. Kiváltság.
Az álom, mit nem lát soha szem
És súly mit nem hordott soha váll
Bánat, amit el soha lélek nem bír, de elbírni kíván
Erény, mit nem vív ki a szív
Harc, amit nem harcol soha kar
Csillag , amit a szeretet sem ér el
De elérni akar
Ez az a cél, én ezt követem
Bármilyen távoli és reménytelen
Mert gyáva ki lankad
S gyáva ki kérd
Csak harcolj a pokolban akár
Eme égi ügyért
S tudom én, hogy e cél felé tartva
Ha hű maradok
A szívem, ez a nyugtalan,
Elcsitul majd, ha halok
S a világ jobb lesz tőle, ki küzd
Noha fegyver és gúny belemar
Mert világol előtte, ha férfi
Csillag, amit elérni akar!
...
Követem e csillagot, ez a küldetésem
Nem számít mily messzi, nem számít mily reménytelen
Nem kérdezek, a jóért harcolok szüntelen
Még ha pokolra is kell szállnom a Mennyei ügyért
S jól tudom, csak akkor tud majd békében megpihenni szívem
Ha szent küldetésemhez hű maradok
Törvény, hogy minden lovagnak legyen hölgye. A lovag hölgy
nélkül olyan mint a test lélek nélkül. Kinek ajánlaná fel győzelmeit,kinek
a képe adna néki erőt, ha harcba száll a gonoszok és óriások ellen. DQ
megtalálva Hölgyét SP által episztolát küld néki.
Sancho Don Quijote, megtalálván szíve hölgyét, hűséges
szolgája útján küldi néki ezt a episztolát.
Aldonza Hát ez meg mi?
Sancho Levél, csak úgy nehezebb kimondani. Sajátkezű felbontásra.
Aldonza Mutasd. /mindkét feléről nézi, mogorván/
Nem tudok olvasni.
Sancho Én se. De gazdám gondolt erre és addig olvasta
fel, amíg megtanultam kívülről. Ő minden eshetőségre számít.
Aldonza Miből gondolta gazdád, hogy nem tudok olvasni?
Sancho Úgy mondta: a nemes hölgyeket igénybe veszi a himzőráma.
Aldonza Hímző? Ráma?
Sancho Igen! Mert lovagjaik számára zászlókat hímeznek.
Ezért nem marad idejük olvasni.
Aldonza Halljuk, mit írt?
Sancho Ó, fennkölt úrhölgy, Erénnyel ékes.
Aldonza Hm!
Sancho Hű szolgád 'hódolattal
Így eseng tehozzád.
Aldonza Ejha.
Sancho A szüzek szüze vagy,
Szépek szépe vagy,
Ó, páratlan Dulcinea.
Aldonza Már megint? Aldonzának hívnak.
Sancho Uram Dulcineának nevez
Aldonza Miért?
Sancho Nem tudom. A lovagok külön nyelven beszélnek és
csak zavarba kerülök, ha sokat kérdezel.
Aldonza /int, hogy folytassa/
Sancho Kérlek, hogy engedd megcsókolni ruhád alsó szegélyét.
Aldonza Mimet akar megcsókolni?
Sancho Elfelejtem az egészet, ha folyton közbeszólsz.
Aldonza Hát halljuk, mit akar.
Sancho Éppen odaérek...
És küldj egy zálogot,
Amelyet majd a harcban hordhatok,
Mint lovagságom értelmét és célját.
Aldonza Milyen zálogot?
Sancho Selyemkendőt, ilyesmit.
Aldonza Selyemkendőt? A te gazdád agyalágyult.
Sancho Dehogyis.
Aldonza De bizony!
Sancho De csak azért, mert a szerelem bolondot csinál
a férfiból.
Aldonza Mi?
Sancho Közmondás.
Aldonza Te is ütődött vagy. Mire vársz?
Sancho A zálogra.
Aldonza Itt a zálog. Ne! /odadob egy piszkos törlőrongyot/
Sancho De szép hölgy...
Aldonza Ne mondd nekem azt, hogy szép hölgy, mert feltörlek,
mint egy tojást. /Sancho meghátrál/
Várj. Gyere vissza. Ülj le.
Mondd el nekem, mért szolgálod ezt a bolondot?
Sancho Természetesen azért, mert...
Aldonza Mért?
Sancho Mert ő a gazdám, én kedves gazdám,
Tépd ki a körmömet, egyenként:
Ő a gazdám, és ehhez magyarázat nem kell,
Van úgy, hogy bolondnak bolondja lesz az ember,
Igen, őt úgy kedvelem,
Bár levágják balfülem,
Legyek birkagulyás, hogyha szolgálok mást,
A gazdám ő.
Aldonza Ez hülyeség.
Sancho Aki még nem volt fegyverhordozó, sosem értheti...
Aldonza Aztán milyen fegyvert hordozol te?
Sancho Utána lovagolok. Ő harcol, én meg felszedem a földről.
Aldonza Mit?
Sancho Őt.
Aldonza És mire jó ez reked?
Sancho Nagyon, nagyon jó, például már csak azért is...
Aldonza Semmire se jó. De mért csinálod?
Sancho Ő a gazdám, én kedves gazdám,
Hogyha leforráznak, mint egy pulykát,
Ő a gazdám, ne kérdezd,"Mért?" és "Mi okból?"
Én úgyse felelhetem, hogy "azért", "ez okból",
Bár a csontomat törd szét,
Pörkölj meg, darálj át,
Tálalj mellém uborkát,
Mégis azt mondom én,
Noha. nem tudom, mér',
Hogy a gazdám ő. /kimegy/
Aldonza
/Aldonza legyedül marad, Sancho után néz/ Ez éppen olyan bolond, mint
a gazdája. De ennek muszáj! Csak a lovag urat nem értem.
Minek e sok-sok furcsaság,
Sehova nem jut így,
Micsoda álmokon imbolyog át,
Ki ellen hordja a páncélruhát,
Mire való ez a hazug világ,
És mit akar tőlem hát,
Mit akar tőlem hát,
Mire jó az, hogy így beszél,
Mit jelent az, mit mond?
Dulcineájának minek nevez,
Mennyei hölgye- hát mit jelent ez?
Mire való ez a sok hazugság?
És mit akar tőlem hát, mit akar tőlem hát? -
Nem érti meg, hogy csak kinevetik,
Amit mond.
Én, én mért nem nevetek... én... nem tudom.
Olyat akar, mit nem lehet, olyat akar,
Mi nincs.
Minek ledönteni kőfalakat,
Vívni azért, amit úgyis szabad?
Mért hinni azt, hogy oly szép a világ,
És mit akar tőlem hát, mit akar tőlem hát?
Sancho Csak megpróbáltam... aki mer, az nyer.
Don Quijote /alig hallhatóan/ Barátom...
Sancho Kegyelmességed óhajt valamit?
Don Quijote Unom az ostoba közmondásaidat.
Sancho Igenis, kegyelmességed, amint mondani szoktam...
Antonia Bácsikám...
Don Quijote Drágám. Jó reggelt, atyám. Vagy este van?
Pap Alonso...
Carrasco Hogy van, uram?
Don Quijote Nem jól, barátaim.
Carrasco Hogy hívják?
Don Quijote Azt hiszem, nem tudom a nevemet?
Carrasco Hátha?
Don Quijote Alonso Quijana. /körülnéz/ Atyám.
Pap Itt vagyok.
Don Quijote Hadd írjam meg a végrendeletemet.
Pap Persze, persze. /kimegy írószerért/
Antonia /aggódva/ Bácsikám.
Don Quijote Bocsáss meg, drágám, ha behunyom a szemem, fakó lovat
látok, letérdel és így szól: szállj fel.
Antonia Meglásd, jobban leszel.
Don Quijote Hogy lennék jobban, mikor tudom, hogy meghalok.
Gyertek közelebb, barátaim. Betegségemben olyan furcsákat álmodtam... Ó,
azt álmodtam... hogy ... nem, még
bolondnak hisztek.
Antonia Ne gondolj rá.
Don Quijote Elmúlt drágám, azt se tudom, milyen volt. Atyám...
Pap Mondjad, barátom, én majd írom.
Don Quijote Én, Alonso Quijana, fél lábammal a sírban, a végső
órámon...
/A házvezetőnő ajtót nyit, mert kopogás hallatszik./
Antonia Senkinek ne nyisd ki.
Don Quiote Ezennel következőképpen végrendelkezem. Minden javamat
szeretett unokahugomra, Antonia Quíjanára hagyományozom, kivéve néhány
személyes tárgyat, melyek a következők...
/A házvezetőnőt Aldonza betuszkolja és maga is bejön. Mindenki egyszerre
beszél/Házvezetőnő Nem lehet, mondom, hogy nem lehet.
Antonia Hát ez mi, Sanson...
Aldonza Eriggy az utamból, te vén... ~
Carrasco Ez az a cafat a kocsmából.
Házvezetőnő Próbáltam megállítani, de...
Adlonza Kinyomom a szemeteket!
Carrasco Takarodj innen
Aldonza Ha hozzámnyúl, esküszöm, hogy...
Carrasco Takarodj!
Aldonza Majd ha láttam őt.
Don Quijote Várjatok. Ebben a házban udvariasnak kell lenni. Jöjjön
közelebb, gyermekem. Mit óhajt?
Aldonza Nem ismer meg?
Don Quijote Honnan kellene ismernem?
Aldonza Én vagyok, Aldonza.
Don Quijote Aldonza? Sajnálom, ilyen nevű hölgyet nem ismerek.
Aldonza /vadul körülnéz, Sanchóra mútat/ Ő ismer! /Sancho mielőtt
szólna, a doktor egy mozdulattal megtiltja. Sancho becsukja a száját és
Don Quijote ágyához lép/
Aldonza Kegyelmes uram!
Don Quijote Mért szólít így? Nem vagyok én semmiféle kegyelmes
úr.
Aldonza Az én urasa vagy. Kegyelmes Don Quijote.
Don Quijote Bocsásson meg, nagyon beteg lehettem Látomások gyötörtek.
Lehet, hogy ismertük egymást, de már nem emlékszem.
/Carrasco A csodálkozó Aldonzát vezeti kifelé/
Carrasco Erre van a kijárat.
Dulcinea /egy ideig hagyja magát vezetni, aztán megáll/ Próbáljon
emlékezni!
Don Quijote Olyan fontos?
Dulcinea Nekem mindennél fontosabb. Ahogy beszélt velem, más
lett körülöttem a világ...
Don Quijote Beszéltem? Miket beszéltem?
Dulcinea Beszélt hozzám, rám is nézett és másképp nevezett.
Dulcinea, Dulcinea,
Egyszer rátaláltál,
Ő lett Dulcínea,
Szép e név, akár az angyali imádság,
Dulcinea, Dulcinea,Dulcinea, Dulcinea,
Hozd hát vissza azt az álmot,
Dulcinea,Hozd a fénysugárt
Fejem köré még vissza,
Ó, hadd lehessek Dulcinea..
Doktor Sajnos, ragaszkodnom kell, hogy...
Don Quijote Várjunk. Talán mégsem volt álom.
Dulcinea Egy álomról beszélt. Egy álomról, amely nélkül élni
sem lehet. És a hitről.
Don Quijote Egy álomról? Hitről?
Dulcinea Arról, hogy győzni vagy veszíteni egyre megy, csak
hinni kell, mert az ember hivatása...
Don Quijote Ezt mondtam? Hogyan is... milyen szavakkal is...
Dulcinea Az álom, mit nem láttak még...Ezek a maga saját szavai.
És győzni, hol nem győztek még,
Hát nem emlékszik?
A bánatot eltűrni némán,
Kell, hogy emlékezzen.
S ott járni, hol nem jártak még. Ha vágyad nem elérhető,
Don Quijote Igen.
Dulcinea De látod a távoli célt,
Don Quijote Igen.
A lélek, csak az segít tovább,
Megnyílik a csillagos ég.
Köszönöm, uram.
Don Quijote De hölgyem! Nem illendő, hogy térdepelj! Előttem!
Dulcinea Uram, nem érzi jól magát?
Don Quijote Ugyan már! Mit számít a test gyöngesége a Búsképű
Lovagnak. Ahányszor legyűrik, feltámad, és jaj a gonosznak. /nagyot kiált/
Sancho!
Sancho Itt vagyok, kegyelmességed.
Don Quijote Páncélomat, kardomat! /boldogan/
Sancho Igenis, uram.
Don Quijote Új kalandokra, drága barátom... /felkel, Hallom
újból a trombita hívó szavát, Ez a hang, érzem, csak nékem szól, Hölgyem
és szolgám járja az utat velem. Már nem harcolok egymagam, Én vagyok Don
Quijote, La Mancha lovagja, Ki semmi veszélytől nem fél, Harcra szólít
a végzetem, Mindig előre, Mert nincs már oly messze...
Aldonza Uram!
Sancho Gazdám!
Don Quijote Bármerről fújjon a szél, Hív már a győzelmes...
cél.
Aldonza Uram...
/Don Quijote lezuhan, /
Pap De profundis clemant te, Domine, Domine, Audi vocem meam!Domine,,
Domine, qui sustínebit.
Sancho Meghalt. A gazdám halt meg.
Aldonza Egy férfi halt meg. Jó ember volt, de én nem ismertem.
Sancho Nem ismerted?
Aldonza Don Quijote nem halt meg, nem halhat meg! Hidd él! Sancho,
hidd el!
Sancho Aldonza
Aldonza Dulcinea...
A valóságról (musical változat)
Herceg Feleljen, milyen az a La Mancha?
Cervantes Határtalan. Széles, nagy síkság.
Pedro Sivatag.
Borbély Mocsár.
Herceg Bolondok hazája.
Cervantes Inkább azoké, akiknek van képzeletük
Herceg: Az ugyanaz. A költők, azt hiszem, szeretik a bolondokat.
Hátat fordítanak az életnek. Mi?
Cervantes Hasonlítanak egymásra.
Herceg Az életet olyannak kell elfogadni, amilyen.
Cervantes És ez mért jó? Én közel 50 éve élek és tapasztalom, milyen az élet. Fájdalom, nyomor, éhség, kegyetlenség, hihetetlen kegyetlenség. Voltam katona, láttam elesni a társaimat. Vagy Afrikában lassú halállal halni. Volt, akinek én fogtam le a szemét. Ezek mind olyannak fogadták e1 az életet, amilyen, és mégis keservesen pusztultak el. Nem jutott nekik se dicsőség, se szép szavak, csak zavartan néztek és azt kérdezték, hogy mért? Ne nem azt kérdezték, hogy mért haltak meg, hanem hogy mért éltek. Hát akkor nem én vagyok a boldogabb? Az életet nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne. És ha százszor is legyőznek, akkor is...
Én vagyok Don Quijote,
La Mancha lovagja,
A bűn üldözője vagyok,
Utam járom, a trombita hívó szavára,
Vagy győzök, vagy elpusztulok.
Herceg "De látod van egy kis különbség a valóság és a képzelet
között. Van egy kis különbség a foglyok és a te lovagod között.
Cervantes Vagy a lovagom és azok között akiknek a képzelete
túl valódi.
Herceg- Tulajdonképpen egyre megy. Miért vonzódtok ti költők
annyira az őrültekhez?
Cervantes- Sok bennünk a közös vonás
Herceg- Háttal fordultok az életnek.
Cervantes- Nem. Csupán megrostáljuk az életet.
Herceg- A férfi lássa az életet a maga valójában
Cervantes- "A maga valójában". Több mint 40 évet megéltem és
láttam az életet " a maga valójában". Nyomor, szenvedés, kegyetlenkedés,
hallottam a teremtés koronájának minden hangját, az utcai söpredék tehetetlen
nyögéseit.
Voltam katona és rabszolga. Az én bajtársaim elestek a csatában,
vagy afrika földjén múltak ki, karomban tartottam őket. Ők látták az életet
a maga valójában és kétségbe estek. Se dicsőség, se bátor utolsó szavak,
csupán a szemükben, fátyolos szemükben a kérdés, hogy miért.
Nem hiszem, hogy azt kérdezték miért halnak meg, inkább azt,
hogy miért éltek.
Ha maga az élet ilyen hátborzongató, ki tudja hol az őrültség.
Talán épp a hasznos tettekben, talán az álmokról való lemondásban, a kincskeresésben
ahol csak szemét van, a túlságos józanságban, a legnagyobb őrültség nem
azt látni a életben ami lehetne, hanem ami valójában.
Kormányzó Uram! Azt hiszem Don Quijote Cervantes fivére.
Cervantes Isten szándékából mindketten La Manchaiak vagyunk. Don Quijote egyedül nekem született, és én őneki. Most neked adom.
