Őrség
Az égről hogyha szóltam,
mindig azt mondtam: út az.
Ha bombatölcsért láttam,
tudtam: jövendő kút az.
A fűről hogyha szóltam,
mindig azt mondtam: széna.
Hazudni gyáva voltam,
ezért vagyok ma néma.
Az ínyem, szám sebes lett,
torkom fáj, de a dalban
sohase szólt a feslett,
a kétszólamú dallam.
Az ember hallgat, bólint -
érteni hite van csak.
De ha hazudsz, a tárgyak,
a dolgok megtagadnak!
Ideje jött a Csendnek.
Konok szavakat őrzök.
Jaj, segítsetek, társak,
szakállas, szótlan őrök!
Iszonyú ez az őrség,
topogó éber hapták! -
harapós kutyái a dühnek
vonítanak, szívem harapják.
►Ratkó József: Őrség
►kép: http://www.naturaltapestries.com