Andrey Tarkovsky
Nosztalgia
(részletek)
A 'nosztalgia' szó egy másik ember szenvedésével
való szenvedélyes azonosulásra utal.
Melyik
elődöm beszél belőlem? A lelkeik egyszerre élnek a testemben és a
lelkemben. Ez az oka, amiért nem lehet egy személyiségem. Egyszerre
többféle érzelem van bennem.
Nincsenek többé példaképek. Ez napjaink legnagyobb bűne.
A szív útjait árnyak takarják. Meg kell hallanunk a haszontalannak tűnő hangokat. Meg kell hallanunk az esőtől kopogó... ereszcsatornák moraját, vagy épp az aszfalt zúgását,... de még a bogarak zümmögését is.
Mindannyiunknak meg kell töltenünk szemeinket és füleinket... olyan dolgokkal, amik elvezetnek a nagy álomig. Lelkesednünk kell ahhoz, hogy felépíthessük a piramisokat. De az sem baj, ha nem tesszük meg. Erőt kell gyűjtenünk ahhoz, hogy képesek legyünk kitárni lelkünk kapuját, akár egy végtelen mezőt. Ha a világot akarjuk, előre kell haladnunk. Fogjuk meg egymás kezét.
Keverjük össze az úgynevezett egészségest az úgynevezett beteggel. Mindenki egészséges! Mit jelent az, hogy "egészséges"? Az emberiség szeme azt a szakadékot lesi, amelyikbe készek vagyunk fejest ugrani. Hisz mit ér a szabadság, ha nincs bátorságod az emberek szemébe nézni,... enni, inni,... velünk aludni! Az állítólagos egészség az,... ami a világot a szakadék szélére sodorta.
Emberek, figyeljetek! A bennetek lévő tűz és víz végül hamuvá porlad. A hamuban csontok hevernek majd. Csak csont és hamu marad! Hol vagyok, amikor eltávolodom a valóságtól? Vagy amikor képzelődöm?
Az én szabályaim: Süssön bár a nap éjjel, vagy essen a hó augusztusban, a nagy dolgok meghalnak, a kis dolgok örökké élnek. A társadalomnak egyesülnie kell az állandó széthúzás helyett. Csak fogadd ezt el, és meglátod, az élet egyszerű, mint a természet. Vissza kell térnünk oda, ahonnan elindultunk. Oda, ahol a hibákat még visszafordíthatjuk.
Vissza kell térnünk életünk kezdetéhez, a víz eltékozlása nélkül. Miféle világ az, ahol egy őrült azt mondja, "Szégyelld önmagad!"
Zenét, most! Zenét!
