Lenne csak múltam jelen
Lenne csak múltam jelen,
nem is várnék más jövőt,
vagy már jönne mielőbb,
aminek jönnie kell!
Végül, ahogy minden elvész,
elveszett az is, amit
- voltam egyszer oly szerencsés -
sorsomtól megkaptam itt,
s visszatérni már sosem kész.
Ó, mily régen kérlelem
sorsomat már térdemen,
kérve kérvén a szerencsét;
ó, mily boldog lehetnék,
lenne csak múltam jelen
►Don Lorenzo glosszája, részlet (Somlyó György fordítása, Győry Vilmos - Benye János féle Don Quijote változat, II. kötet 18. fejezet)