Don Quijote.hu

Folytonosság

 

 

Nincs időd, barátom! - Közölte. - Ez az emberi lények szerencsétlen sorsa. Semelyikünknek nincs elegendő ideje; és folytonosságod nem jelent semmit ebben a lélegzetelállító, titokzatos világban. Folytonosságod csak elbátortalanít. - Cselekedeteidben egyszerűen nem lehet meg tudatosan az utolsó földi csatáját vívó ember tetteinek ragyogása, hatalma, magával ragadó ereje. Tehát folytonosságtól nem leszel sem boldog sem erős.

Elismertem, hogy félek a halálomra gondolni, és felróttam, neki, hogy a halállal való állandó foglalatoskodásával és a halálról szóló beszédével nagy nyugtalanságot kelt bennem.

- De hát mindnyájan meghalunk! - mondta erre.

Távoli dombok felé mutatott.

-  Valami egészen biztosan vár rám ott; és egészen biztosan vele is megyek majd. De te talán más vagy, és egyáltalán nem vár rád a halál.

 

 

►Részlet: Carlos Castaneda - Ixtláni utazás